Képzelj el egy helyet, ahol színek szőtteszálak fűzik egymást óvó puhaságba, s ringatnak álomvilágba – mint édesanya gyermekét, úgy simítjaszívedet a lágyan hulló ezüsteső, átitatva melengetőszeretettintával. Könnyű sziromfelhőszórta szellő lehel édes levendula-csókot ajkaidra – érzed, nem létezik többé az a fogalom, hogyfélelem: és tudod, mi a legjobb benne?Nincs ez a hely olyan messze: ez a világ otthonom, mikor kezed megfogom. Csipke Ágnes